Természetesen gyorsan és – ami a legfontosabb – vidáman tettük meg a mindegy 65 kilométeres utat Szentes és Szeged között. Persze nem a táj vidított fel bennünket, csak a tudat, hogy egy ilyen jó este után már lehet akármi, mi mindenképpen nyertünk egy jó bulit.
A városba érve egyenesen a Széchenyi térre zarándokoltunk, ahol megízlelhettük az ország legjobb kávéját a sarki pékségben, ami persze csak nekem jelentett földöntúli élményt, a többiek a szokásos infantilis módokon reagáltak és megpróbáltak minél primitívebb vicceket kitalálni, amin aztán még napokig tudnak röhögni... Nem könnyű, na.
A mérsékelten sikerült rögtönzött városnézést követően egyenesen a szállásokat vettük be, ami Poénnak, Libinek és Dettinek köszönhetően sima ügy volt.
A becuccolást követően megbeszéltük a Tikivel, hogy jó lenne kipróbálni a szegedi halászlét, ami eddig messze elkerült bennünket, mert nem szeretjük a halászlét. Libi értő vezetésével neki is iramodtunk, hogy felfedezzük a város ilyen típusú helyeit és találtunk is egy vendéglőt, amiről jókat hallottunk. Nos, ami azt illeti, nem túloztak, pazar volt!
Kedves Szegedi Halászlé!
Szereztél négy új barátot. Tudod, nekünk van egy zenekarunk – az M.W.S. - és eddig még soha nem próbáltuk a Te levedet, de most már tudjuk, hogy nagyot hibáztunk. Mindnyájan szeretünk, mit szeretünk, imádunk! Kivéve persze a dobosunkat, aki csongrádi és nem eszik állatokat. Tudjuk, hogy mega mód szánalmas, de ne izgulj, az élet messze megbüntette, mert szemüveges és egyszálbélű amellett, hogy még dobos is. Már többször próbáltunk hatni a józan eszére, de nincs neki, legalábbis a Mazsola szerint, aki egyszer mondta a Szónak, hogy látta. Mindegy, most emiatt ne legyél ideges, mert mi eléggé kifejlettek és aranyosak vagyunk, úgyhogy minket nyugodtan szerethetsz a legeslegjobban a rajongóid közül.
Minden jót kíván az M.W.S. zenekar Solymárról és reméljünk még sokáig jó egészségben tudhatunk Tégedet. Maradunk tisztelettel:
Szó, Mazsi, Tiki, Bandi + Libi
Ui: Szerintünk fogassal vagy a legfinomabb!
Kis zavar keletkezett a kaja után, mert annyira tele voltunk, hogy a mozgás is nehezünkre esett, nemhogy a koncertezés, de akkor még nem is gondoltunk a pakolásra, mert nekünk nincsen egy roadunk sem, ami kár. Legalábbis ilyenkor...
Szerencsére a hely alkalmazottai megmentették a napot, mint egy egyszemélyes pindur pandúr osztag, mert olyan finom és csapatós pálinkát adott elénk, hogy minden bajunk elmúlt. Így bizseregve tudtunk megkezdeni a készülődést. Közben megjöttek a Kellyék is, akik aznap nem tűntek túl frissnek, de ezt betudtuk a körülményes körülményeknek, amelyek őket kísérik.
Ezen a helyen abban egyeztünk meg a tulajjal, aki remek jó arc volt és rettentő korrekt is, hogy a belépő a miénk. Ez így elég korrekt, mert ha nem jön senki, akkor mi bukunk és ha meg sokan lesznek, akkor nem sajnálja tőlünk. Ennek reményében telepedtem ki az ajtóba és vártam...
...még vártam...
Aztán jöttek fiatalok. Megkérdezték, hogy mennyi az annyi és elmentek wc-re. Aztán meg ki. Ezt játszották egy darabig, amikor beszartam, hogy akkor lehet, hogy senki nem jön, így kezdeményeztem: ha vesznek 3 jegyet, mindenki bejöhet. Ez már oké volt, így lettek kilencen!!!!!
Szerencsére nem lett igazam, mert eléggé sokan lezarándokoltak ismerősök a bulira, így mire a Kelly hits the blue sky kezdett, már egész sokan voltak.
Mire mi elfoglaltuk a deszkákat, már komolyabb tömeg volt, ami - az első szegedi bulink lévén – nem is volt olyan nagyon szar. Nagyon jól szóltunk és nagyon odabasztunk, csak, hogy egy ilyen belterjes szakmai kifejezést használjak. Kezdetben nem annyira akarózott a pogó, de Poénnak köszönhetően sikerült ezt is áthidalni. A végére egész kellemes kis tánc lett, ami csak még jobban spannolt minket és a végére egészen jók lettünk. Na, nem mintha amúgy nem lannénk azok, de most kimagaslóan jól toltuk és ezt meghálálta a közönség. Ahogy lejöttem a színpadról a Detti fogadott egy pálinkával, ami kitikkadtan nagyon jól tud esni, hiszen baromira oltja a szomjat! Thx Detti!
Utánunk a méltán népszerű nagymágocsi Angertea jött, akik láthatóan jóval ismertebbek voltak, mert komolyan megmozgatták az embereket, azokat is, akik eddig nem mozdultak.
Ezen a koncerten lett mega kedvence a Mazsolának a brigád, ami azóta is tombol és még fog is...
Mire mindent kipakoltunk, már késő volt, így nem voltunk bulis kedvünkben. Mindenki szépen megindult a szállás felé és ezzel be is fejeztük volna, ha a Csokisnak – na, jó meg nekem is – nem jut eszébe, hogy a Tecsóba térjünk még be egyet randalírozni, mert neki kell növényi pástétom, meg hasonló döbbenet cucc... Mondanom sem kell, hogy nagyon jó volt részegen hánykolódni a kilátástalanság mocsarában, mire minden meglett és mehettünk a Poénhoz. Aztán egy kis falás és utána már aludtunk is.
Másnap.
Reggel felkeltünk és én meg a Csoki mindenkit összeszedtünk, sőt, még reggelit is szereztünk a parasztoknak, amit megint heves poénkodással honoráltak. Na, de én már észre sem veszem. Mire mindenki készen lett, eltelt a fél nap, de végül megindultunk. A hazaút nem volt kalandmentes, de a videón minden kiderül.
Cs
(még sokat kell tanulnunk az igazi művészetről...)
A következő bejegyzés egy videó összefoglaló!
Utolsó kommentek