Minthogy az egész turné egyfajta szívességkérő művelet, el kell mondani, hogy milyen előzményekre volt szükség. Kezdve azzal, hogy egy internethozzáférés segítségével elkezdtem - Frost - átböngészni a magyarországi klubokat, amelyek szóbajöhetnek. Nyilván, először kellett valami elérhetőséget szerezni. Ez manapság viszonylag könnyű, mert a neten majd mindegyik magára valamennyire is adó klubnak van honlapja. Nem állítom, hogy tökéletesek, de lagalább az alapszintű információt be lehet szerezni róluk.
Voltak olyan helyek, amiket már eleve ismertünk, hála a Watch My Dying-os barátainknak, akik tavasszal végighurcolásztak az országon. Eleve azt terveztem, hogy az ott szereplő helyekre mindenképpen visszamegyünk. Ez részben egyszerű volt, részben nem. A tisztességes klubok válaszoltak és még meg is tudtunk egyezni. A tisztességtelenek meg körbe sem szartak. Jó-jó, tudtam, hogy nem páholyból várjuk a meccset, de azt gondoltam, hogy a vidéki helyek ennél azért nyitottabbak. Tévedtem.
A mi ligánkban csak akarattal és kitartással lehet előre jutni, anélkül simán hülyére vesznek. Remélem az alábbiakban sikerül egy kis ízelítőt adni a körülményekről és a lehetőségekről, mert nyilván vannak még bőséggel olyan csapatok, akik tervezik, hogy belevágnak valami hasonlóba.
Nos, akkor kezdjük az érdemi részét a történetnek:
2007.10.26
Szentes - Delelő
A koncert szervezése a már említett szívességkérő kategóriába tartozik. Itt ugyanis nincsen komoly kapcsolatunk és már tavasszal is úgy játszottunk, hogy az Angertea zenekar lezsírozott mindent. Most sem történt másképpen, minthogy nekik ez a hazai pálya. Talán csak annyival lett nehezebb a helyzet, hogy most ők nem tudtak jönni, mert éppen aznap játszottak valahol az ország másik felén. Nyilván ez komoly kihívás, de mi bíztunk magunkban és nekivágtunk. Partnereink a már visszatérő Kelly hits the blue christ, akik nagyon jó cimborák és nem mellesleg egy jó 10-es fiatalabbak is. Majdnem. Vagy mindegy. Mindenesetre eleve úgy szervezem a koncerteket, hogy őket beleképzelem. A másik csapat, akiket beleképzeltem, az Angertea volt, de minthogy ők nem tudtak jönni, meghívtuk a Nefogazz! zenekart. Őket is a tavaszi koncertekről ismerjük, pontosabban Kaposvárról, ahol együtt zúztunk és remekül éreztük magunkat. Hogy ők akkor hogy érezték magukat, azt nem tudom, mert akkor, ott, egy szót sem szóltak hozzánk. Akkor azt hittük, hogy megvetnek - annak ellenére, hogy a Kellyék szerink kedvesek - minket és nagyon keserűnek éreztük azt a dolgot, de Szentesen kiderült, hogy nyilván csak rossz napjuk volt, mert ezalkalommal nagyon kedvesek voltak, mégha nagyon nem is eröltették túl a haverságot. Mi mindenesetre szeretettel gondolunk rájuk, reméljük ők is így tesznek.
Szentes nekem egy különlegesen fontos hely, itt töltöttem középiskolás éveimet. Ennek köszönhetően kiemelten kezelem az összes szentesi koncertet. Könnyíti a helyzetet, hog yeleve két naposra szerveztem, hogy ne kelljen hazajönni. Minthogy Szentest, mint a tenyeremet, nagy tapasztalatokkal rendelkezem a helyi éjszakázási lehetőségekkel kapcsolatban, na, nem mintha olyan sok lenne, csak mondom. Van ugye a kolesz, a Terney. Azt is próbáltam, de nevetségesen drága, mondjuk panel, de ennyiért akkor sem.
(FUCK YOU PÓLYA!)
A másik lehetőség a strand, ami occsóbb, vidámabb és egyben szabadabb is, bár messze van a városközponttól. Most azonban a Delelőben játszottunk, így mindegy, mert az a strand mellett van. He-he.
Az indulás eleve nem volt könnyű, mert én otthon hagytam a kulcsot, amivel bejuthattunk a terembe. Ezzel értékes órákat vesztettünk, ami - figyelembe véve a gusztustalan budapesti csúcsforgalmat - nagyon nagy gondot tud okozni, mert még a Csokisfánkért is menni kellett, aki egyenesen a világ ma ismert végén lakik, a fasz tudja hol...
A részleteket a film végén megtudod.
Nem is térnék ki a vívódásra, hogy mit össze szenvedtünk a bepakolással és az egyebekkel, mire odaértünk a...Gyökér utcához...HÁHÁHÁ!
Innen autópálya, jó, egy órás késéssel. Szerencsére időben odaért a többi csapat, így a Kellyék átvették a szállást és nem kellett stresszelni. Illetve kellett, mert az énekmotyó egy része az Nagymágocson leledzett, minthogy a sajátunk eléggé gyenge erősítővel van ellátva. Öcsém szerint eleve elhibázott dolog egy olyan helyen játszani, ahol a legalapvetőbb körülmények sincsenek megteremtve, de mi leszarjuk, vagy legalábbis megpróbáljuk. Leginkább azonban nyelünk, minthogy nincs mit tenni, az underground ilyen pálya.
Megérkezés után gyorsan kipakoltunk, majd elindultunk a Mazsival Nagymágocsra a Mihály Gergőékhez az énekerősítőért, amelyet voltak szívesek rendelkezésünkre bocsátani. Nme mondom, hogy könnyen, de végül megtaláltuk a hátukat és meg lett a cucc is, amellyel megindultunk vissza. Ekkorra a Tiki már köcsögre izgulta magát, ami azt jelenti, hogy folyamatosan hívogatott, hogy az "arcomat szétüti, ha nem jövünk azonnal!" Persze az odaérést nehezítette, hogy kurvára eltévedtünk, de köszönhetően a helyismeretemnek csak 20 percet vesztettünk.
Időközben elkezdtek szállingózni az emberek, akik részben ismertek minket, részben amúgy is oda jártak. Tudom, hogy az ajándék lónak mi a fasz van a fogával, én mégis ezúton tenném fel a kérdést, hogy a helynek miért nem fontos, hogy sokan legyenek? Egy kibaszott plakát nem sok, annyit sem tettek ki.
Mi persze csináltunk, de azzal legfeljebb a neten lehetett hírdetni, sajnos nem állt módunkban odautazni és plakátolni. Ez még nem megoldott.
Majd látni fogjátok, hogy ez amúgy általános dolog.
Na, szóval a cucc. Időközben mindenki készen állt a kezdéshez, csak mi hiányoztunk és mikor megérkeztünk kb. egy per alatt összetettük az énekmotyót és már kezdhettek is a Kelly-ék, akik ezúttal egy különlegességgel is készülek, ugyanis a Kimi - gitár - kullancsnak öltözött, amit ki kellett találni. Persze, hogy én jöttem rá, ugyanis - tudomásom szerint - én vagyok az egyetlen idióta, aki nézte a kullancsot...
Mondanom sem kell, hogy a Kelly hits the blue sky nagyon nagy kedvenc.
Különösen a Mazsola nagy rajongó, ennek köszönhetően együtt tomboltuk végig a bulit, ami kellően energikus volt a gyér közönség ellenére is. Na, de nem lehetett okuk bánkódni, mert olyan pereputtyal érkeztünk, amely már önmagában is tömeg. Nekik köszönhetően és részben az elfogyasztott boroskóla-sör és Akvavit kombónak köszönhetően nagyon jó hangulat kerekedett. Mire végeztek már mindenki eljutott a a "B" szintre, amit mi a koncertezős szintnek hívunk. Ezen túllépve csak én vagyok képes kulturált koncertet produkálni, mert nekem nem kell hangszerrel bajlódnom. Itt azonban nem volt veszély. Letoltunk 4 új nótát is a lemez "slágerei" mellett, ami a kevés embernek nagyon tetszett. Természetesen a Monster-ben kisegített - Töge híján - Apy, aki már visszatérő vendég és egyre jobban érzi, hogy mit kell ordítani az adott részeknél. :)
Utánunk a Nefogazz! jött, akik megérdemelten lettek főzenekar ezen az estén, metr akkora bulit nyomtak, mint mi együtt. Volt ott minden, még a Mazsola is pogózott, ami azt jelenti, hogy ivott. Nem is keveset. Nem csoda, hogy a buli végén nekem magyarázta, hogy valamikor még nem hitte volna, hogy ilyen messzire is eljutunk...
Szerencsére a Tiki nem ivott ennyit, így nem lett senkinek semmi baja...
A koncertek végeztével elmentünk bevásárolni a helyi 0-24-es T...o-ba, ahol a jól bevált forgatókönyv szerink parádéztunk a sorok között. Mikor minden megvolt, irány a szállás.
Ott természetesen nem volt megállás, bár nem voltunk frissek. A Kellyék nekiláttak az úgynevezett brüggölőnek, ami mellett olyan csatak részegre itták magukat, hogy Én szégyelltem magam. :)
Mi mindenesetre a kicsinyes vitáinkban fulladoztunk és viszonylag korán kidöltünk, mert tudtuk, hogy a szüleink is így kivánnák...
Kivéve a Szó, aki ilyenkor ügyeletesen viselkedik, ami azt jelenti, hogy mindig oda megy, ahol az élet van. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Ez ilyen.
Van azonban egy szerve, ami a holdra jön elő. Mi az? Na, ki tudja?
Asszem aznap senki nem hányt, bármennyire is ciki egy turnén, de mi már kinőttünk az ilyen alantas viselkedési formákból. Ráadásul vannak köztünk svábok is akik között a bevitt anyag megbecsülése létfontosságú. :)
Másnap.
Pakol, szervezkedik. Minthogy 10-ig kellett elhagyni a szállást, nagy erőfeszités volt mindenkit felkelteni, de végül ment. Jó, kellett egy kis köcsögség és sok-sok hörgés, de mindenki kipattant időre.
Az előző napi gázsiból kifizettem a szállásokat és elköszöntünk a Nefogazz!-tól, akik már nem tartottak velünk Szegedre. Már dél is elmúlt mikor el tudtunk indulni Sun city (aka. Szeged) felé, ahol a Garaboncziás volt a következő helyszín.
Utolsó kommentek